Ha megszeretünk valakit, elgyengülünk, kiszolgáltatottak és könnyen sebezhetőek leszünk. Egy szerelemben mindig az veszít, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat könnyen megy, erősebbnek tűnik. Azért is félünk szeretni, mert ha odadom mindenem a végén semmim sem marad. A szerelem ritkán lángol mindkettőnkben ugyanakkora tűzzel. Sajnos hajlamosak vagyunk többet látni egy adodt személyben csak, mert elvakít a rózsaszínköd. De, meg kell tanulnunk tisztán látni, még akkor is, ha fájdalom nyitja fel a szemünket. Kell egy nagy pofon, hogy rájöjjünk amit látunk csak egy hamis álomkép. Már ne akard meghódítani, mohón őt keresni. Ne éltesd magad hiú ábrándokkal, amik mindennap gyáván elvakítanak. Tegnap még minden porcikáddal őt akartad, minden percben rá gondoltál. Azt akartad, hogy keressen, hogy bárcsak melletted lenne. Amíg ilyesmit érzel, a másiknak hatalma van fölötted. Amíg érte kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert bármit megtehet veled. De hidd el, eljön a nap mikor ráébredsz, hogy már nem akarsz semmit. Elszáll a rózsaszínköd, tisztán látsz. Nem nyúlsz a kezéért, nem akarod megölelni sem. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán vagy ha keres, rád ír. Nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi csontig hatoló vágy az egészben. Hogy mi történt? Nem érted?! Megtudod, hogy ez az egyetlen, a tökételes, hogy már nem akarsz semmit tőle. Végleg kiírtad magadból, egyszerűen eltűnt. Nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat okozni neked. Ez az igazi erő, ami benned van. Az elengedés hatalma. Mond ki! Már nem akarlak!