Hey! Állj most meg egy pillanatra, nézz rám! Nem volt még elég az önmarcangolásból!? Nem veszed észre, hogy dróton rángat? Térj észhez, nem vagy bábu, érzéseid vannak, szíved van! Nem vagy játék akivel kedve szerint játszhat, akit amikor kedve tartja levesz a polcról, majd ha megunt, vissza tesz. Elhúzza előtted a mézes madzagot és rohansz, mint egy kiskutya a labda után. Ad egy szelet boldogságot és azt hiszed, hogy az egész torta a tied! Ne légy buta, sosem tanulsz igaz? Jusson eszedbe csak kóstoló, hogy tudd milyen lehetne, de nem lesz! Vakon rohansz a vesztedbe, ahogy mész előre észre sem veszed, hogy egyre méllyebb sebet ejt rajtad. Annyira vágysz rá, annyira csak őt akarod, hogy nem érdekel mennyire fáj, mert a legapróbb boldogság morzsáért is meghalnál. Folyton adsz és teszel érte, amíg minden egyes darabbal kevesebb és kevesebb leszel, addig míg el nem fogysz. Már így is eleget adtál magadból, jéggé fagyott tűz lángol benned. Hamis illúziókat kergetsz, amiket elhitet veled és ebbe kapaszkodsz. Sokszor azok a dolgok nagyobb fájdalmat okoznak amikbe kapaszkodunk, mint amiket elengedünk. Váltig állítod, hogy minden rendben lesz, hogy amit látsz nem délibáb. De mit is várhatnék egy szerelem ittas, rózsaszínködtől kábult önmarcangoló embertől? Pontosan az az iszonyú nagy szomjúság amit iránta érzel, az fog tönkretenni! Sosem fogja oltani a szomjad, csak nevet rajtad, mert pontosan tudja mire vágysz. Hamis mosollyal magához édesget majd amikor elhiszed, hogy tényleg boldog lehetsz, rideg karjaival lök el. Nem marad semmi, csak a mély csalódodtság érzete. Nincs annál kegyetlenebb dolog, amikor valaki megmutatja, hogy milyen boldog lehetnél. Majd hideg vérrel taszít el. De téged ez sem érdekel ugye? A végtelen próbálkozások, és a folytonos kudarc sem tántorít el. Végülis, mit veszíthetnél ha Ő a mindened, és már mindent odadtál magadból. Te hegyeket mozgatnál meg érte, átúsznád az óceánt, eladnád a lelked csak, hogy 1 percig lásd. Ő, és ő mit tenne érted? Látod, ezen gondolkodj el, hogy megéri-e ez az öngyötrő pusztítás a semmiért. Szedd össze a hiányzó darabjaid hagyd, hogy segítsenek összerakni. Hidd el, olykor a romokon nyílik a legszebb virág. Lehet, hogy neki csak egy játékszer vagy, de valakinek a világot jelented!