Sosem tudjuk, hogy minket akarnak igazán vagy csak beérik velünk. Sokszor azt sem tudjuk, hogy MI kit akarunk. Kivéve mikor igen! Tény, hogy a szép külső rabul ejt, de sokszor hamis képmása agyszüleményünknek. Ami igazán hozzá láncol, az a varázslatos belső ami gyönyörű mosollyal tekint rád és magához láncol, nem ereszt. A szemébe nézel és a lelkéig látsz. Mindenki érezte már azt az érzést amit én csak "csőlátás-szindrómának" hívok. Mit is jelent? Egyszerű, nem érdekel már senki más. Megszünnek a határok nincsenek többé korlátok, egyet akarsz ŐT. Folyton a kedvében akarsz járni, bármit megtennél azért, hogy nevetni lásd. Mindenben és mindenkiben őt látod, minden mondatodban felcsendül a neve, akarva akaratlanul is. Minden percben vele lennél, alig várod, hogy lásd és amikor vele vagy? Azt kívánod bárcsak ne múlna el. Amikor igazán akarunk valakit, ledőlnek a falak csak a csupasz őszinteség marad, már nincsenek játszmák. Nincs több menet, hogy megvárom amíg ír, úgy teszek mintha nem érdekelne, NEM! Tudod, hogy őszinte lehetsz kimutathatod, hogy őt akarod. Sokan még ekkor is félnek lépni és inkább maradnak játékban mint sem, ledobják a lapokat a földre. Pedig égeti a vágy, hogy leírja neki mennyire akarja és a legnagyobb vágya vele lenni. Miért nem teszi? Tudom, ma már nehéz őszintének lenni és aki tényleg az, szuperhősnek számít. Ne legyél gyáva, fogd meg magad és írd le neki, ha ott van melletted öleld meg! Élj a lehetőséggel amíg lehet, később lehet megbánod. Nem tudod, hogy az őszinteség a legnagyobb ütőkártya ami valaha csak létezett?! Nem, ez még nem szerelem, az majd később jön. Megakarlak ismerni, és nem csak tudni, hogy mitcsináltál ma, hogy mi a helyzet veled. Tudni akarom a legféltettebb titkaid, azokat amiket a legjobban elrejtesz. Tudni akarom a kedvenc színed, a kedvenc kajád. Tudni akarok minden szokásodról! Melletted akarok lenni a legnagyobb örömben, még akkor is amikor sírsz, azt hiszem főleg akkor! Egyszerűen, csak téged akarlak!