Egy elkorcsosult világot élünk, felszínes kapcsolatokkal, képmutató emberekkel ahol csak a külsőségek számítanak. Boldogságot szimulálnak és a kamu rózsaszínköd takar be mindent. (Ami belül rohad) Minden a külsőségekről szól, drágábbnál drágább ajándékok mert persze az a lényeg. Őszinteséget, tiszteletet, hűséget csak a filmekben látnak, Szerelem?! Ugyan már, az melyik márka? Hazudnak a világnak és maguknak mert ez a színes papírba csomagolt undor, amit ők boldogságnak neveznek. Párok akik hamis illúzióval fekszenek és kelnek mindennap, sajnállak titeket. Képmutató kapcsolatok akiknek színház az élet, mindennap egy újabb színdarab de ők elfelejtik, hogy az élet színpadán nem az övék a főszerep, csak kellékek. Nagyon kevés lett az a kapcsolat ami tényleg arról szól amiről kell, kölcsönös tisztelet és kapaszkodjatok meg, SZERELEM! Párok akik már egyáltalán nem hisznek egymásban, pontosan az a hazugság és feszínesség az, ami összetartja őket és persze azok az emberek akik nagykanállal eszik ezt a hazugságot. Pedig az emberek nagyrésze tudja, hogy egyik fél sem őszinte a Facebookon lehet nagy a szerelem, ha az életben ennek a fele sem igaz. Egymást csaljátok ahol tudjátok, széles mosollyal szemrebbenés nélkül hazudoztok egymás szemébe. Ti meghalni sem tudtok, hisz belül már rég meghaltatok, érzéketlenek vagytok és üresek. Sosem tudjátok meg milyen igazán boldognak lenni, mert a tárgyakat szeretitek és az embereket használjátok, azt is mondhatnám "fordítva vagytok bekötve". Lehet szavakkal és drága ajándékkal szeretni egymást de mi értelme annak?! Egy dolgot tudunk tenni nevetni rajtuk és tenni arról, hogy MI soha ne legyünk ilyenek. De az élet már csak ilyen, undorodom is tőle.