2016. február 22. 18:24 - daniellace

Véletlen találkozások nincsenek!

Hiszek a véletlen találkozásokban amit a lelkek már előre megbeszéltek, amiket nem tudunk elkerülni villámcsapás szerűen jönnek. Kellemes érzés tölti el az embert mintha már ezer éve ismernénk a másikat. A szemébe nézve a lelkéig látunk szánk pedig akaratlanul is mosolyra görbül a szavak pedig csak úgy jönnek belőlünk. Ismeretlen mégis nagyon jó érzés. Ez az a pillanat amire azt mondjuk, hogy bárcsak sosem érne véget. Egy pillanatnyi boldogság mámor amit akaratlanul is egymásnak adunk. Az őszinte mosoly amit a másik arcán látunk amit mi magunk okoztunk a legszebb ajándék. Úgy gondolom ezekhez a találkozásokhoz nem tartozik búcsú mert nincs vége még csak akkor kezdődik! Amikor elválunk egymástól mind ketten hagyunk egy apró darabot a másikban. Ez az apró darab mindig emlékeztetni fog arra, hogy nincs vége. Születik bennünk egy belső érzés ami azt sugallja felénk, hogy látnod kell még, többet akarsz belőle. Megmozgat bennünk valamit aminek eddig a létezéséről sem tudtunk. Az ilyen találkozások egy új ajtót nyitnak a boldogság felé amit nem szabad elszalasztani, hisz ki tudja mikor éljük át újra. Ne féljünk az ismeretlentől mert valójában nagyon is ismerjük, sétáljunk be szépen azon a bizonyos ajtón! Az élet furcsa fintora, hogy ebben a rohanó világban megálljunk egy pillanatra és vegyük észre a szép dolgokat. Igen azt hiszem az ilyen véletlen találkozások az élet ajándékai számunkra vagy lehet, hogy nem is olyan véletlen?! 

 

kedvesemnek6.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://daniellace.blog.hu/api/trackback/id/tr398411594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.