A legtöbb férfi hátradől miután megkapta az áhított nőt. Hátradől és csak gyönyörködik, szinte fürdik a ragyogásban, amit a nő okozott neki. Úgy gondolja ő elegett tett, megdolgozott a sikerért és már nincs más dolga, csak sikerittasan veregetni a mellét. Ennyire egyszerű lenne? Bizony nem! Úgy gondolod, hogy az a virág amit egyszer ápolsz/gondozol mindennap ragyogni fog neked? Ragyog, ha teszel érte! Mert, bizony ahhoz, hogy az a szeretett virág mindennap tündököljön, azért tenni kell! Nem ülhetsz karbatett kézzel duzzadó mellekkel saját vállad veregetve, hogy: Igen én tettem érte! EZ édes kevés lesz barátom! Néha elfelejtitek, vagy nem tartjátok szem előtt, hogy a nő aki mellettetek van, mennyit is ér valójában! Hogy mennyi mindent elvisel, vagy megbocsájt csak azért, mert szeret. De nem árt elfelejteni, hogy a szeretet önmagában kevés, hisz tudjuk egyszer MINDEN pohár betelik! Aztán ha a csalódással karöltve tovább lép, csak néztek értetlenül: Hogy lehet ez?! Hát bizony igy! Utána már hiába kapkodsz barátom, az igazi kincset akkor vedd észre és értekeld, amikor neked ragyog, NE akkor amikor már nem látod a ragyogást! Mert, amíg te kavicsot szedegetsz a gyémánt kilép az életedből. A nő nem trófea, amit felraksz a falra és dicsekedsz vele a haverjaidnak! Mindig jusson eszedbe amíg te egy másik nő után fordulsz, vajon hányan akarják a tiéd?! Úgy, hogy innen üzenném MINDEN valamire való férfi társamnak, hogy: Becsüld meg és értékeld azt a nőt aki igazán szeret! Mert, egy éjszakást mindig találsz, de akivel a reggelt is szivesen töltöd már nagyon nehezen!