A mondás úgy tartja, egy igazi férfi sosem bánt meg egy nőt! De, mivan ha mégis? Ha az az "igazi férfi" aki eddig mindig tudta, hogyan bánjon egy nővel, mindig tudta mi a helyes. Tudta hogyan vegyen le a lábadról, a szemedből olvasott és a lelkedig látott. Egyszer csak megbotlik, és olyat tesz amivel megbántja a szeretett, és védett nőt! Foghatjuk pillanatnyi elmezavarra, a sorsra, bármilyen hókuszpókuszra. A lényeg, ugyan az: megbántottad azt, akit nem kellett volna. Fájdalmat okoztál egy olyan nőnek, akiért később mindened odadnád! Mert rájössz, nélküle semmid nem marad. Ki ne mondta volna már ki életében legalább egyszer, azt a mondatot hogy: Bárcsak vissza tekerhetném az időt, most teljesen máshogy csinálnám! Aha, bárcsak ilyen egyszerű lenne, de nem az! Persze most még legyintesz, megvonod a vállad. Könnyen tovább lépsz igaz? Minek is akarnád jóvá tenni. Egészen addig, amíg fel nem ismered a helyzet jelentősségét és súlyát. Mekkora kárt okoztál, milyen mély sebet hagytál magad után. Nem árt elfelejteni, hogy egy értékes nő, hatalmas nyomot hagy benned. Nagy értéket kapsz tőle, és mikor távozik: bizony nagy űr is marad benned!
Hisz tudod a női lélek megbocsájt, de nem felejt! Egyszerű bocsánat kéréssel itt barátom semmire nem mész, még akkor sem, ha őszintén megbántad. Kösd fel a gatyád, és mutasd meg, hogy nem vagy olyan mint a többi!